Bajna leghíresebb szülötte Gróf Sándor Móric, akit a nép csak Ördöglovasként emlegetett. Hihetetlen legendák szövik át egész életét, amelyek közül most néhányat ti is elolvashattok.
A kezdetek
Sándor Vince grófnak különös elvei voltak a gyermeknevelésről. A Palotából hídszerű, fedett folyosó vezetett a Várszínházba. A Palota ura – Vince gróf – gyakran felkereste azon a folyosón a teátrumot. Amikor a gróf a színházba indult, parancsba adta gyermekeinek, hogy pontosan hét órakor kérjék meg, hogy vigye őket magával. A válasz mindennap, ugyanabban az időpontban, ugyanaz volt: Tűrhetetlen ez az örökös kunyerálás! Megtiltom, hogy velem jöjjetek! Rejtélyes és megmagyarázhatatlan, hogy Vince gróf miért játszotta el minden áldott nap, ugyanezt a komédiát, három leányával és egyetlen fiúgyermekével? Aztán egy napon különös dolog történt. Az óra ismét hetet ütött, az ifjú Móric nem kérte meg apját, hogy vigye magával a színházba. A Palotában szörnyű jelenet játszódott le. Vince gróf ordított a fiával, aki minden büntetést elszenvedett, ám soha többé nem kérte meg atyját semmire.
Nem parancsolt többé neki senki…
Az eljegyzés
Történt, hogy Sándor Móric gróf Bécsben, egy délelőtti fogadáson, Christian Wurmser báró, a legendás Wurmser tábornok fiának palotájában vendégeskedett. Az ifjú gróf abban reménykedett, hogy még aznap este, Wurmser tábornok „tánczvigalmán” újra viszontláthatja Leontinát, akit néhány héttel korábban, a kancellár estélyén ismert meg. Leontina az első táncot ígérte akkor Sándor grófnak, a fiatalembernek azonban csalódnia kellett: a Metternich család Budán, a Zichy-palotában, ugyanazon a napon, ugyanabban az időben, egy másik estélyen vett részt, ahol Leontina eljegyzését is bejelenthetik – Lichtenstein herceggel. Az ifjú gróf nem hallgatta tovább Wurmser báró fecsegését, faképnél hagyta az elképedt házigazdát, csak azt sajnálta, hogy nem lovon érkezett…
Metternich herceg jó előre eltervezte, hogy Leontina kisasszony nem Bécsben, hanem Budán, rokonainál (a kancellár harmadik felesége Zichy-Ferraris Melanie volt) bálozik, amíg Bécsben, a szerelmes ifjú gróf a Wurmser-estélyen mulat. Lichtenstein Ferenc herceg kiváló „partie”, birodalom szerte ismert és megbecsült személyiség, egy különc magyar grófnál lényegesen vonzóbb vő-jelölt. Ráadásul a herceg – aki maga is híres lovas és kiváló „lófuttató” volt – gyűlölte Sándor grófot, hisz valamennyi fogadását elvesztette vele szemben; lovait mind a pesti, mind a semmeringi versenyen, a gróf lovai nagyon elhagyták…
Történt tehát, hogy Sándor Móric gróf Budán, a kora esti „tánczvigalom” előtt, olyan vágtát mutatott be, amelyet az ódon házakban lakó derék polgárok még soha sem láthattak. Menekült ki merre látott, mert az „ördöglovas” nem tért ki senki elől, ám különösebb baleset mégsem történt. A Fortuna utcai árus már nem tudott lehúzódni, az ifjú gróf azonban lovával könnyedén átugratott a megrökönyödött kofán és portékáin. A Zichy-palota kapuja előtt sem szállt le a nyeregből, hanem a meredek lépcsőn fellovagolt a kivilágított bálteremig. Leontina amint meglátta a lován a terembe érkező Sándor grófot, faképnél hagyta az elképedt házigazdát, csöppet sem bánta, hogy a gróf lovon érkezett…
Hogy, hogy nem: az eljegyzés elmaradt.
Metternich Leontina herceg Sándor Móric gróf felesége lett.
Átkelés a téli Dunán
Sándor Móric egyik legvakmerőbb vállalkozása az volt, hogy legkedvesebb paripájával, Tatárral, átkelt a jeges Dunán. A nemes gróf jégdarabról jégdarabra ugratott, mire átért a túlsó partra. De még nem ért véget az ember- és állatpróbáló mutatvány, hisz az utat visszafelé is meg kellett tennie. Ráadásul a gróf visszafelé már nem egyedül vágott neki a nagy útnak, egy tudós orvosprofesszort emelt maga mellé a nyeregbe. Leontina, az ifjú feleség, azon a télen súlyosan megbetegedett. A felesége életéért aggódó Sándor grófnak budai doktorok azt mondták, hogy erre a bajra csak a pesti Lachs János doktor ismer medicinát.
A fogadás
Sándor Móric gróf egyik legkülönösebb fogadása az volt, hogy lovával előbb ér Budáról Pestre, mint a gőzhajó. Lichtenstein herceg ezúttal biztosra ment: a versenyt tavasszal rendezték meg, mind a ló, mind a gőzhajó azonos feltételek mellett (azaz jégzajlás nélkül) indult. A herceg úgy számolt, a budai Sándor-palotától a pesti kikötőig a gőzhajónak tíz perc is elegendő, hogy megtegye az utat. A gróf lovával, a tapasztalt Tatárral, viszont akár fél óráig is eltarthat, amíg Pestig átúsztat, persze az is lehet, hogy a folyó sodrása olyan erős, hogy mindkettőjüket elragadja. Ahogy a hajó lassan elindult a parttól, a gróf megsarkantyúzta lovát és a kikötői korláton át a hajóra ugratott. Amikor a ló és lovasa a hajóra ugratott a herceg biztos volt benne, hogy a gróf elvesztette a fogadást. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy a hajón lévő Sándor gróf lovával előbb érjen a pesti partra, mint a hajó. Ahogy a hajó lassan megközelítette a partot, Sándor gróf ismét megsarkantyúzta a lovát és a jelenlévők elszörnyedésére a Dunába ugratott. Amikor a ló és lovasa partot ért, a nehézkesen mozgó hajó még nem kötött ki.
Hogy, hogy nem Sándor Móric ismét győzött.
Lichtenstein Ferenc herceg ismét vesztett.
(forrás: http://www.nevpont.hu/view/12088?fbclid=IwAR2dMn0wodi0kTueAF1nNAWMLKHmVvngUe6sYLgMRGhIcd1__9yuJtz272U)
Ha szeretnétek ti magatok is a különc nemes utódai lenni, gyertek el Bajnára a Gróf Sándor Móric Emléktúrára 2019. május 11-én és teljesítsétek a kihívásokat!